Az eseményről
Mihail Sebastian
rendező: Andrei Mihalache
VAKÁCIÓSDI (JOCUL DE-A VACANȚA) - Mihail Sebastian
Rendező: Andrei Mihalache
Díszlet és jelmez: Mihai Vălu
Zene: Dorin Griguță
Szereposztás:
Bogoiu úr – Sorin Oros
Ștefan Valeriu – Andrei Stan
Madame Vintilă – Andreea Mocan
Az őrnagy – Stelian Roșian
Corina – Raluca Mara
Jeff – Luca Terebesi
Agneș – Anette Marka
Egy szerelő – Tibor Székely
Egy utazó – Cristian But
A felesége – Carmen Frățilă
Weber asszony – Lucia Maria Racșan
Műszaki vezető: Botos Eniko
Súgó: Yvette Princz
Fény: Ioan Iluță, Călin Mocan
Hang: Vlad Giurge
Videóvetítés: Tudor Dreve / Rareș Uglean
Bemutató: 2025. január 12.
Időtartam: 2 óra 45 perc (egy 15 perces szünettel)
Ajánlott életkor: 12+
֍ ֍ ֍ ֍
A mi „Játékunkban...” gyengédséggel, költészettel és humorral szeretnénk elmesélni néhány, önmaga elől menekülő ember komikus találkozását egy olyan helyen, ahol senki sem ismeri őket, és ahol azok lehetnek, akik lenni szeretnének, önéletrajz nélkül, Facebook-profil nélkül, a szomszédok pletykái nélkül, a barátok kíváncsisága nélkül, szekus dosszié nélkül, a bűnök visszapillantó tükre nélkül, a lábukhoz láncolt kellemetlen emlékek ágyúgolyói nélkül...
A mosolyok között egy miniatűr tragédia is lezajlik: egy szerelem, amely nem jut el a beteljesülésig, nem érik meg, nem ég el egészen, és amely azt a sajnálkozást hagyja maga után, hogy jó is lehetett volna...
A TANULSÁG?!... Szegény, különböző színű golyók vagyunk egy biliárdasztalon, amelyeket az élet dákója véletlenszerűen gurít ide-oda... Hol erősebben, hol gyengébben érintjük egymást, vagy egyáltalán nem... Addig verjük a fejünket a falba, amíg kockává nem válunk, és azon tűnődünk, hogy a meg nem történt találkozások és az el nem csattant ütközések vajon a zöld posztós asztal nyerő lyukaiba lökhettek volna-e bennünket...
Andrei Mihalache
֍ ֍ ֍ ֍
Mihail Sebastian - Önarckép-vázlatok
Mihail Sebastian, aki legalább olyan zavaros időkben élt és alkotott, mint amilyenekben ma élünk, teoretikusként olyan színikritikákat jegyez, amelyekben a kortárs „színházi törvények” ellenfelének vallja magát: „néhány szegényes, gépies formula, néhány magától értetődő igazság, néhány törvényerejű babona: ˂˂fokozódó cselekmény˃˃, ˂˂jól felépített intrika˃˃, ˂˂pergő párbeszéd˃˃. Valójában mindezek az állítólagos színházi törvények egyetlen darabtípusra vonatkoznak, a háromfelvonásos vígjátékra, amelyet rövid távra írnak, kétórás előadásra, egyszerű anekdotával, világos helyzetekkel és - főként - ostoba párbeszéddel. Ez olyan színház, amelyet lélegzet nélküli szerzők írnak egy állóképesség nélküli közönségnek.”
Paradox módon színházi alkotásai nem követik a színikritikus által ajánlott mintákat:
„A Topaze-t (Marcel Pagnol darabját franciából) fordítva közelről láttam, mit nevezünk nagy darabnak, biztos sikernek, csalhatatlan szerkezetnek. A Topaze olyan gépezet, amely bármikor működni fog, és bármikor, bárhol behozza a közönséget a színházba. Gazdag anyag, drámai bőség, pontosan megrajzolt típusok, és főként egy bizonyos szatirikus erő, amely telibe talál. Semmi habozás, semmi elmosódott, semmi homályos. Az én színházamban van egy hajlam a ˂˂finom˃˃ felé, amely teljességgel el fogja zárni előlem a nagy sikert. Amíg a ˂˂kifinomult˃˃ húrjain játszom, nem fogom megnyerni a nagyközönséget. A durvaság nem feltétlenül szükséges, de a drámai erő nélkülözhetetlen... De megszűnhetek-e annak lenni, aki vagyok? Megvalósíthatom-e szándékosan azt, ami hiányzik belőlem?... Folyton beleesem az irodalmárok bűneibe... Szeretném a színházat iparként kezelni, és tökéletes mechanizmusú darabot írni”...
A drámaíró önarcképe vázlat maradt - Mihail Sebastian a Brăilában született Iosif Hechter álneve volt. 1938-ban mutatják be első színdarabját, a „Jocul de-a vacanța”-t ezen az álnéven. Második darabját, a „Steaua fără nume”-t (A névtelen csillag) csak 1944-ben játsszák, egy másik álnéven, Victor Mincuként. Utolsó szövegét, az „Ultima oră”-t (Az utolsó óra) posztumusz mutatják be, mert 1945. május 20-án, alig 38 évesen egy teherautó véget vet túlságosan rövid életének, befejezetlen önarcképet hagyva maga után...
SZEREPOSZTÁS
Andreea Mocan
Madame Vintilă
Andrei Stan
Ștefan Valeriu
Anette Marka
Agneș
Carmen Frăţilă
A feleség
Cristian But
Egy utazó
Lucia Maria Racșan
Weber asszony
Raluca Mara
Corina
Sorin Oros
Bogoiu úr
Stelian Roşian
Az őrnagy
Tibor Székely
Egy szerelő
KÜLSŐ MUNKATÁRSAK
Dorin Griguță
zene
Mihai Vălu
díszlet és jelmez
Tudor Dreve
videó
MŰSZAKI CSAPAT
Botos Enikő
műszaki vezető
Ioan Iluţă
fény
Vlad Giurge
hang
Yvette Princz
súgó
RENDEZÉS
Andrei Mihalache
rendező
KÉPEK
Forrás: Teatrul de Nord Satu Mare - Trupa Mihai Raicu - https://mihairaicu.ro/g/spectacol/1107/jocul-de-a-vacanta#2026-10-27T19:00
rendező: Andrei Mihalache
VAKÁCIÓSDI (JOCUL DE-A VACANȚA) - Mihail Sebastian
Rendező: Andrei Mihalache
Díszlet és jelmez: Mihai Vălu
Zene: Dorin Griguță
Szereposztás:
Bogoiu úr – Sorin Oros
Ștefan Valeriu – Andrei Stan
Madame Vintilă – Andreea Mocan
Az őrnagy – Stelian Roșian
Corina – Raluca Mara
Jeff – Luca Terebesi
Agneș – Anette Marka
Egy szerelő – Tibor Székely
Egy utazó – Cristian But
A felesége – Carmen Frățilă
Weber asszony – Lucia Maria Racșan
Műszaki vezető: Botos Eniko
Súgó: Yvette Princz
Fény: Ioan Iluță, Călin Mocan
Hang: Vlad Giurge
Videóvetítés: Tudor Dreve / Rareș Uglean
Bemutató: 2025. január 12.
Időtartam: 2 óra 45 perc (egy 15 perces szünettel)
Ajánlott életkor: 12+
֍ ֍ ֍ ֍
A mi „Játékunkban...” gyengédséggel, költészettel és humorral szeretnénk elmesélni néhány, önmaga elől menekülő ember komikus találkozását egy olyan helyen, ahol senki sem ismeri őket, és ahol azok lehetnek, akik lenni szeretnének, önéletrajz nélkül, Facebook-profil nélkül, a szomszédok pletykái nélkül, a barátok kíváncsisága nélkül, szekus dosszié nélkül, a bűnök visszapillantó tükre nélkül, a lábukhoz láncolt kellemetlen emlékek ágyúgolyói nélkül...
A mosolyok között egy miniatűr tragédia is lezajlik: egy szerelem, amely nem jut el a beteljesülésig, nem érik meg, nem ég el egészen, és amely azt a sajnálkozást hagyja maga után, hogy jó is lehetett volna...
A TANULSÁG?!... Szegény, különböző színű golyók vagyunk egy biliárdasztalon, amelyeket az élet dákója véletlenszerűen gurít ide-oda... Hol erősebben, hol gyengébben érintjük egymást, vagy egyáltalán nem... Addig verjük a fejünket a falba, amíg kockává nem válunk, és azon tűnődünk, hogy a meg nem történt találkozások és az el nem csattant ütközések vajon a zöld posztós asztal nyerő lyukaiba lökhettek volna-e bennünket...
Andrei Mihalache
֍ ֍ ֍ ֍
Mihail Sebastian - Önarckép-vázlatok
Mihail Sebastian, aki legalább olyan zavaros időkben élt és alkotott, mint amilyenekben ma élünk, teoretikusként olyan színikritikákat jegyez, amelyekben a kortárs „színházi törvények” ellenfelének vallja magát: „néhány szegényes, gépies formula, néhány magától értetődő igazság, néhány törvényerejű babona: ˂˂fokozódó cselekmény˃˃, ˂˂jól felépített intrika˃˃, ˂˂pergő párbeszéd˃˃. Valójában mindezek az állítólagos színházi törvények egyetlen darabtípusra vonatkoznak, a háromfelvonásos vígjátékra, amelyet rövid távra írnak, kétórás előadásra, egyszerű anekdotával, világos helyzetekkel és - főként - ostoba párbeszéddel. Ez olyan színház, amelyet lélegzet nélküli szerzők írnak egy állóképesség nélküli közönségnek.”
Paradox módon színházi alkotásai nem követik a színikritikus által ajánlott mintákat:
„A Topaze-t (Marcel Pagnol darabját franciából) fordítva közelről láttam, mit nevezünk nagy darabnak, biztos sikernek, csalhatatlan szerkezetnek. A Topaze olyan gépezet, amely bármikor működni fog, és bármikor, bárhol behozza a közönséget a színházba. Gazdag anyag, drámai bőség, pontosan megrajzolt típusok, és főként egy bizonyos szatirikus erő, amely telibe talál. Semmi habozás, semmi elmosódott, semmi homályos. Az én színházamban van egy hajlam a ˂˂finom˃˃ felé, amely teljességgel el fogja zárni előlem a nagy sikert. Amíg a ˂˂kifinomult˃˃ húrjain játszom, nem fogom megnyerni a nagyközönséget. A durvaság nem feltétlenül szükséges, de a drámai erő nélkülözhetetlen... De megszűnhetek-e annak lenni, aki vagyok? Megvalósíthatom-e szándékosan azt, ami hiányzik belőlem?... Folyton beleesem az irodalmárok bűneibe... Szeretném a színházat iparként kezelni, és tökéletes mechanizmusú darabot írni”...
A drámaíró önarcképe vázlat maradt - Mihail Sebastian a Brăilában született Iosif Hechter álneve volt. 1938-ban mutatják be első színdarabját, a „Jocul de-a vacanța”-t ezen az álnéven. Második darabját, a „Steaua fără nume”-t (A névtelen csillag) csak 1944-ben játsszák, egy másik álnéven, Victor Mincuként. Utolsó szövegét, az „Ultima oră”-t (Az utolsó óra) posztumusz mutatják be, mert 1945. május 20-án, alig 38 évesen egy teherautó véget vet túlságosan rövid életének, befejezetlen önarcképet hagyva maga után...
SZEREPOSZTÁS
Andreea Mocan
Madame Vintilă
Andrei Stan
Ștefan Valeriu
Anette Marka
Agneș
Carmen Frăţilă
A feleség
Cristian But
Egy utazó
Lucia Maria Racșan
Weber asszony
Raluca Mara
Corina
Sorin Oros
Bogoiu úr
Stelian Roşian
Az őrnagy
Tibor Székely
Egy szerelő
KÜLSŐ MUNKATÁRSAK
Dorin Griguță
zene
Mihai Vălu
díszlet és jelmez
Tudor Dreve
videó
MŰSZAKI CSAPAT
Botos Enikő
műszaki vezető
Ioan Iluţă
fény
Vlad Giurge
hang
Yvette Princz
súgó
RENDEZÉS
Andrei Mihalache
rendező
KÉPEK
Forrás: Teatrul de Nord Satu Mare - Trupa Mihai Raicu - https://mihairaicu.ro/g/spectacol/1107/jocul-de-a-vacanta#2026-10-27T19:00
